Chapter 2

  2007.12.15. 13:14

C�m: Dirty little secret

Korhat�r: R-18 (de �gysem veszi figyelembe senki sem)

 

 Hatalmas fekete m�rv�nyb�l emelt, f�lelmet �s ridegs�get �raszt� �p�let. Ez volt az els� �s legfontosabb dolog, amit Ming a kocsi s�t�t�tett �veg�n kereszt�l a hold f�nye mellett megl�tott. Idegesen nyelt egyet. M�g nem k�sz�lt fel teljesen a tal�lkoz�sra. Nem tudta, hogyan fog magyar�zatot adni YingJienek, de most m�r ideje lett volna ki�tlenie valamit, ha nem akarta, hogy els� rossz h�rt k�zl� mondata ut�n �gy v�gezze, mint az a sz�nalmas jap�n. M�g a gondolatra is megborzongott. De h�t mit is mondhatna? Hogy eddig b�rkivel akadt �ssze, egyiknek se volt fogalma a chipr�l? Vagy csak annyira h�s�gesek a vez�r�kh�z, hogy az �let�ket is k�szs�gesen eldobj�k magukt�l, annak fej�ben, hogy a jap�n maffia tov�bb vir�gozzon B�csben? Ha ez �gy volt, akkor az ellenoldalnak, vagyis nekik lett volna m�g mit tanulni t�l�k. De, ahogy erre gondolt, elhessegette ezeket a k�peket. Nem volt kedve azon elm�lkedni, mennyivel jobbak n�luk a jap�nok. Hogy sokkal t�bb h�s�g �s lojalit�s szorult bel�j�k, mint a k�naiakba. Nem is csak a h�s�gr�l volt sz�, hanem az �nfel�ldoz�sr�l. Annyira k�nnyen �s mag�t�l �rtet�d�en mondt�k ki azt a k�t sz�t, ami egyenl� volt a hal�los �t�let�k al��r�s�val, mintha �pp csak egy mozimegh�v�sra v�laszoltak volna. „Ink�bb meghalok”. Ez valami begyakorolt sz�veg n�luk? Eddig mind az �ten ezt mondt�k. Vagy csak egy rug�ra j�r az agyuk �s mindenki k�pes egy hull�mhosszon dolgozni, meg�rteni �s becs�lni a m�sikat, ami valljuk be, n�luk kezdett egyre jobban kiveszni a mindennapokb�l.

 

Ekkor kiny�lt a kocsi ajtaja �s Minget megcsapta a h�v�s okt�ber v�gi sz�l. Kiss� �sszeh�zta mag�n hossz�, fekete b�rkab�tj�t �s kil�pett az aut�b�l. Ahogy l�ptei a h�zig vezet� feh�r k�vekkel kirakott utat koptatt�k, lelk�ben ki�jult a f�lelem. Mi lesz, ha most � hal meg? Eddig � j�tszott m�s emberek �let�vel, de ez a helyzet szerepcser�t hoz majd. � lesz majd a fenyegetett f�l, a megf�leml�tett a h�tr�nyos helyzet�. �s ki az az ostoba, aki nem �l vissza egy ilyen mag�t�l felk�n�l�d� szitu�ci�val, hogy fitogtassa rangj�t �s hatalm�t? Ming tudta, hogy YingJie nem az a bolond fajta ember. S�t! Meglehet�sen ravasz �s alattomos, valamint kegyetlen, hat�rozott �s k�m�letlen�l prec�z. Ezek a tulajdons�gok emelt�k arra a helyre, ahol most van: a k�nai maffia �l�re. Nem k�rd�s, hogy n�la r�termettebb ember nem lett volna k�pes egyben tartani a korm�nyz�s�t ennek a helynek. De vajon lesz-e most annyira k�m�letes, hogy adjon Mingnek m�g egy es�lyt? Vagy csak hidegv�rrel meggyilkolja, mint m�r annyi t�rs�t? Ming nem tagadta, hisz ezen nem volt mit, hogy f�l. F�lt, hogy megal�zz�k, hogy elveszti a megb�zhat�s�g�t, a tekint�ly�t, esetleg m�g meg is �lik. Ezek k�z�l egyiket sem akarta, hogy bek�vetkezzen…

 

Azt�n megsz�lalt egy dacos, rideg, g�nyos-megvet� hang a fej�ben. „Ink�bb meghalok”. Igen, �k tudt�k, hogy ezzel a k�t l�tsz�lag jelent�ktelen, meggondolatlan �s egyszer� sz�val majd Minget ilyen helyzetbe sodorj�k. �k tudt�k, hogy Ming majd azon fog gondolkodni, vajon t�l�li-e az �jszak�t, amikor YingJien�l kell l�togat�st tennie. Val�sz�n�leg ezek a jap�nok ott r�h�gnek rajta a t�lvil�gon, hogy mekkora egy l�zer ez a Ming. Hiszen, ha b�rki is sz�nt vall neki, most bizakod� lenne �s nem rettegne egy bizonyos f�mb�l k�sz�lt, m�sodpercek alatt goly� �ltal �lni k�pes t�rgyt�l, hanem alig v�rn�, hogy bel�pjen a Vez�r szob�j�ba, leboruljon el� �s elmondjon mindent, amit megtudott. Ehelyett azonban, marcangolja a lelk�t a n�ma �s k�nz� t�pel�d�s saj�t �lete fel�l. Azok a jap�nok ezt pontosan tudt�k, abban a pillanatban, amikor az akkor m�g l�tsz�lag �rtelmetlen �nfel�ldoz�suk k�t kulcsszav�t ki�ltott�k vagy �pp halkan suttogt�k a k�s� �jjeli cs�p�sen hideg leveg�be. �k pontosan tudt�k, hogy hal�luk valamikor a j�v�ben �rtelmet nyer majd, �s egy hozz� hasonl� k�nai az �let��rt im�dkozik majd, mik�zben csordultig telve retteg�ssel �s a terror �rz�s�vel megy a f�n�ke el� jelent�st tenni. Egyszerre izzott fel benne a l�ngol� gy�l�let n�hai ellens�gei ir�nt �s egyszerre �rzett m�ly tiszteletet az ir�nyukban.

 

Egy hirtelen �s megmagyar�zhatatlan �rz�s ker�tette hatalm�ba. Olyan akart lenni, mint azok a f�rfiak, akiket megsz�llottan �ld�z�tt �s ut�lt, ami�rt ennyire er�s �s megingathatatlan jellem�k van. Nem akart f�lni, nem akart remegni, nem akart sz�gyenkezve, lehajtott fejjel �s sz�gyent�l �g� arccal YingJie el� menni. Felszegett fejjel, egyenes, eleg�ns tart�ssal, b�szke l�ptekkel akart megjelenni el�tte, hogy l�ssa, � mindent megtett, ami t�rt�nt, nem rajta m�lt, kiz�r�lag a jap�nok hib�ja. Persze, az�rt nem �rezte ezt igaznak. Tal�n nem j�l pr�b�lta meg kiszedni bel�l�k, amit akart. Tal�n nem v�rt kell�en el�g ideig. Tal�n kevesebbet pr�b�lkozott, mint kellett volna. De h�t �jjel�t-nappal�t azzal t�lt�tte, hogy megfigyelje a gyan�s�tottakat, hogy k�vesse �ket, hogy lef�lelje �ket, hogy azt�n egyszer, mikor az illet� nem sz�m�t r�, lecsapjon �s kik�nyszer�tse bel�le a k�v�nt inform�ci�t. Tal�n nem tett meg mindent, ami t�le tellett? � �gy �rezte, mindent megpr�b�lt. Ha ennyi nem el�g, � val�ban nem �rt�kes �s hasznos tagja a szervezetnek. Akkor t�nyleg nincs �rtelme tov�bb �lni. �s, ha m�gsem �ln�k meg…? Eg�sz h�tra l�v� �let�ben megb�lyegzett lenne, egy olyan ember, aki nem k�pes ell�tni megfelel�en a r�b�zott feladatot, aki nem k�pes megb�zhat�, tiszta munk�t v�gezni, aki m�g azt se �rdemli meg, hogy beler�gjanak.

„Ink�bb meghalok!” – ki�ltotta egy bels� hang. Ming d�bbenten konstat�lta, hogy eljutott addig a bizonyos pontig, ahonnan m�r nincsen vissza�t. Az �sv�ny, amelyen halad, egyir�ny� utca, nincs es�lye megfordulni �s elfutni. Nincs r� lehet�s�ge, hogy meggondolja mag�t. De Ming ekkor m�r nem is akarta. M�r d�nt�tt. Ha bel�p, az igazat mondja majd, nem kevesebbet �s t�bbet ann�l. Ha ez nem el�g…? Akkor a lelkiismerete nyugodt lesz: � mindent megpr�b�lt. Elmosolyodott. Nem g�nyosan, vagy megvet�en, ahogy azt az emberei megszokhatt�k t�le. �szint�n �s megk�nnyebb�lten mosolygott.

 

Kiny�lt a szurokfekete, d�sztelen b�kkfaajt� �s Ming egy hatalmas v�rv�r�sre festett, pirosan vil�g�t� lampionokkal teli teremben tal�lta mag�t. Az eg�sz f�lelmetesen impoz�ns l�tv�nyt ny�jtott, k�nyszer�tve a bel�p�t, hogy kicsinek �s egy senkinek �rezze mag�t. De Ming m�r ismerte az eff�le taktik�t. R� m�r nem hatottak f�nyek �s sz�nek, szemet b�nt� �s p�nzt�rc�t ki�r�t� t�rgyak sokas�ga.

Szem�vel YingJiet kereste. A f�rfi a terem m�sik v�g�ben �lt egy �r�asztal m�g�tt, ami ugyanolyan feket�re volt pol�rozva mint az ajt� �s kicsit alvadt v�r benyom�st keltett. Ming m�r meg sem lep�d�tt rajta. Akik el�sz�r j�rhatnak itt, val�sz�n�leg minden porcik�jukban remegnek, mi lesz a k�vetkez� sokkot �s sejtelmet kiv�lt� t�rgy, ami mag�hoz vonzza a pillant�sukat. De Ming nem remegett. � pontosan tiszt�ban volt azzal, hov� fog bel�pni, milyen berendez�s, b�torok �s d�sz�t�sek v�rj�k majd, tekintve, hogy nem egy alkalomm�l j�rt m�r itt. Ugyanaz volt minden, bele�rtve a n�gy nagydarab, szigor� tekintet� �s mindenre elsz�nt test�rt valamint az asztalon nyugv� pisztolyt is.

 

A f�rfi most feln�zett. M�lybarna szemei g�nyosan villantak meg a l�mp�k v�r�ses f�ny�ben, arc�nak a szok�sosn�l is misztikusabb kifejez�st k�lcs�n�zve. Csokol�d�barn�ra festett haja l�gy hull�mokban omlott v�ll�ra �s annak ellen�re, hogy fiatalnak sz�m�tott a 26 �v�vel, meglehet�sen sokat tapasztalt �s intelligens arc�r�l azt lehetett leolvasni, hogy sok olyan dologr�l is tudom�sa van, amir�l a vil�g nagy r�sz�nek fogalma sincs. Nyugtalan�t� �rz�s volt ez�rt a szem�be n�zni. Mingnek az volt az �rz�se, YingJie m�r azel�tt tudta a mondand�j�t, m�g miel�tt bel�pett volna ebbe a szob�ba. M�g egyszer v�gigj�rtatta tekintet�t az �t f�rk�sz� f�rfin, hogy eml�kezet�be v�sse a von�sait. Magas volt, ez meg is l�tszott, most, hogy fel�llt �s hanyag eleganci�val f�lig fel�lt az asztal�ra, mik�zben el�vett egy sz�l cigarett�t, hogy r�gy�jtson, mintha csak egy r�gi bar�tj�val futott volna �ssze �s �pp egy kellemes cseveg�sbe kezden�nek bele. N�ha enyh�n telt ajkaihoz emelte a cigarett�t, amit addig k�t ujja k�z�tt hagyott f�st�lni, majd id�nk�nt a hamus t�lka f�l� ir�ny�totta, k�tszer megp�ck�lte, hogy a felesleges hamu leperegjen a doh�nyr�l.

 

Ves�bel�t� szemeit hirtelen f�rta bele Ming tekintet�be �s sz�ja gunyoros mosolyra h�z�dott, ahogy �szrevette a f�rfi zavar�t. N�h�ny pillanat m�lva elnyomta a csikket, an�lk�l, hogy pillant�s�t elszak�totta volna Ming�t�l, fej�t egy kicsit oldalra billentette �s szinte kedvesen k�rdezte:

 

- Nos, milyen h�reket hozt�l, Ming?

 

Ming m�ly leveg�t vett, miel�tt megsz�lalt volna. Elhat�roz�sa, miszerint igazat fog mondani nem ingott meg, m�g ekkor sem. Ebb�l kicsit er�t �s �nbizalmat mer�tett, hogy egy�ltal�n megsz�lalni k�pes legyen. YingJie nem csak a hihetetlen tud�s�nak �s gyors �szj�r�s�nak k�sz�nhet�en ker�lt ide, hanem a kisug�rz�sa is val�sz�n�leg nagy szerepet j�tszott benne. Ami most szinte megb�n�totta �s eln�m�totta Minget, de azt�n �sszeszedte mag�t �s meghajolt, miel�tt v�laszra nyitotta volna a sz�j�t.

- Nem j�kat, YingJie. Ebben a h�t napban, �t embert k�noztam meg, hogy kiszedjem bel�l�k az inform�ci�t, de egyik�k sem tudott r�la semmit.

 

- Mi lett ezekkel az emberekkel? – k�rdezett vissza szinte der�sen YingJie.

 

- Meg�ltem �ket.

 

- Helyes. Nem hagyunk nyomokat. – Ming majdnem megnyugodott �s kif�jta a t�dej�ben eddig bent rekedt leveg�t, de YingJie folytatta �s a cselekv�s k�zep�n meg�ll�sra k�nyszer�tette. – De hogyan is sz�lt a mi meg�llapod�sunk, Ming? Ha k�t h�ten bel�l nem tudsz meg semmi �rdemlegeset, akkor komoly k�vetkezm�nyekkel kell sz�molnod. Mennyi id� is telt el? – YingJie gondolkod�st sz�nlelt, azt�n, mint akinek hirtelen esz�be jut, felkapta a fej�t. – ��, eml�kszem, pont ma van k�t hete �s egy napja. Dereng neked is? – Ming er�tlen�l b�lintott. – Gondolkodt�l m�r azon Ming, milyen lehet �gy �lni, ahogy azoknak a megnyomor�tott embereknek, akiknek te tetted t�nkre az �let�t? Belek�pzelted m�r magad annak a f�rfi vagy n� csal�dj�nak, hozz�tartoz�inak a hely�be? Nem? Gondoltam… Mi�rt is tenn�d? V�gt�re is, neked nem ez a dolgod, te csak teszed amit j�nak l�tsz �s persze, amire �n utas�talak. De ha kudarcot vallasz, vajon hogyan reag�lok majd r�? Felmer�lt ez m�r benned? �, j�l sejtettem, h�t persze, hogy gondolkodt�l m�r ezen. S�t, biztosra veszem, azzal a gondolattal is elj�tszott�l, hogy hazudsz majd nekem, csak, hogy jobb sz�nben t�ntesd fel magad. Te m�gis az igazat mondtad nekem. Nem tudom, mi vezetett erre a meggondol�sra, de be kell valljam, �szint�n meglepett �s tiszteletet �bresztett bennem ir�ntad. – YingJie besz�d k�zben visszas�t�lt az �r�asztala m�g�, k�t kez�t az asztallapra t�masztotta �s �gy n�zett Mingre. – M�gis… Elkeser�t�, hogy ennyi id� alatt nem siker�lt egy apr� nyomot sem felfedned a chippel kapcsolatban. Hogy v�led, mindent megtett�l, amire k�pes volt�l?

 

Ming el�sz�r nem felelt. Alaposan �tgondolta, mik a lehet�s�gei, de arra jutott, ha eddig �szinte volt, most m�r �gyis mindegy. Ha hazudik azzal egy �letre el�ssa mag�t YingJien�l. Ahogy r�n�zett a f�rfira, �rezte, hogy az l�tja, hogyan forognak agy�ban a fogaskerekek. Ideges�t� volt, el sem tudta k�pzelni, hogyan lehet b�rmit is titkolni YingJie el�tt. A barna tekintetek az �v�be martak, nem eresztve, r�b�rva, hogy t�rja fel elm�j�t el�tte �s mint egy k�nyvet, olvashassa a gondolatait.

 

- Igen, �gy �rzem, mindent megtettem, ami t�lem tellett. – reszketve f�jta ki a leveg�t, mialatt besz�lt.

 

- Bravo, ism�t egyenes v�lasz. Nagyot n�tt�l a szememben Ming. Ez a k�t h�t ink�bb fejl�d�sileg hatott r�d. Tal�n az �ldozatok fedt�k fel valamely eddig rejtve tartott k�pess�g�ket? – hideg kacajt hallatott �s tekintete hirtelen els�t�t�lt, mintha az eg�sz terem egy m�lyebb t�nust �lt�tt volna.

 

Ming borzongva figyelte YingJiet. Megbabon�zta a f�rfi ridegs�ge. A l�tsz�lagos �rdekl�d�se csak �lca volt, lelke m�ly�n a legcsek�lyebb �rdekl�d�st sem mutatta Ming fel�. Mint egy sz�m�t� k�gy� tekergett a zs�km�nya k�r�l, hogy mikor m�r bez�rta a gy�r�be, mikor m�r nincs ki�t, v�ratlanul �sszeszor�tsa az izmait, megfojtva az �ldozat�t. Ming �gy �rezte YingJie a k�gy�. �s igen, � a vesz�lyben l�v� menek�l�. De a f�nyek �s s�t�ts�g uralta szob�b�l nem l�tott v�szkij�ratot…

 

- Ming, Ming… - ingatta a fej�t YingJie – Igaz�n sajn�lom, hogy �gy alakult minden. – Mikor feltekintett a f�rfira, arc�n torz �lvezet �lt, szeme s�t�tj�ben elvesztek pupill�i, �gy csak egy hatalmas, �s�t� m�lys�ghez hasonl�tottak. Egy veremre. Ami elnyel mindent �s mindenkit, aki az �tj�ba �ll. K�m�letlen�l tapos v�gig mindenen, figyelmen k�v�l hagyva �rz�seket, erk�lcs�t, jogokat �s szab�lyokat. �rz�ketlen volt �s j�ghideg a tekintet, ami az el�bb m�g kedvesen, melegen csillogott, eg�szen megnyugtatva Minget. De m�r biztos volt sors�ban. Az m�r akkor eld�lt, mikor ma �jjel be�lt az aut�ba, ami idehozta. De b�szke volt mag�ra. Igenis k�pes volt tanulni �s megv�ltozni, nem beh�dolni ennek az alattomos, szesz�lyes �s v�rszomjas „vez�rnek”. �s, ami enn�l is fontosabb volt: boldog volt. �s megk�nnyebb�lt.

- Vagy tal�n m�gsem sajn�lom? – nevetett fel az �les hang, mik�zben vill�mgyorsan a fegyver��rt ny�lt �s egy szempillant�s alatt hal�lpontosan Ming homloka k�zep�re c�lzott.

 

Nem hib�zta el. Ahogyan m�skor sem. Egy ilyen l�v�st nem tudott elrontani. A goly� Ming fej�be sz�guldott, kibillentve a f�rfit az egyens�ly�b�l. De Ming imm�r halott volt. Nem �rezte, ahogy a teste a f�ldre zuhan, ahogy a feje hatalmasat �s h�tborzongat� hanggal koppan, ami m�g p�r centire felemelkedett, hogy ut�na v�gleg mozdulatlann� �s �lettelenn� v�ljon. Nem l�thatta azt sem, ahogy YingJie ked�lyes mosollyal megforgatja a pisztolyt a mutat�ujja k�r�l, miel�tt visszahelyezte volna az eredeti hely�re, az asztalra.

 

Ming feje k�r�l a v�r egyre terjed� t�cs�va v�lt, s�t�tv�r�sre festve a padl�t. Szemei nyitva voltak, melyeknek f�nye eltompult, m�gis megnyugv�s �radt bel�l�k. YingJie le�lt az �r�asztala m�g�tti fekete, b�rb�l k�sz�lt forg�sz�kre �s �jb�l a laptopj�nak szentelte figyelm�t, mintha a kis k�zj�t�k meg sem t�rt�nt volna. Nem is igaz�n ez�rt volt borzalmas az eg�sz. A f�rfit hidegen hagyta, s�t �lvezte, ha embert kellett �lnie. Persze nem �rtott, ha volt egy j� oka, ez esetben, ugye Ming b�n�z�sa, de ak�r csak sz�rakoz�sb�l is lepuffantott b�rkit, minden sz�vbaj n�lk�l. Nem �rzett megb�n�st, csak valami �r�mf�l�t, m�r ha ismerte egy�ltal�n ezt a fogalmat. Miel�tt megnyitotta volna az e-mail-j�t, amit a Salzburgi ember�t�l, Shent�l kapott, m�g odavetette a test�r�knek.

 

- Takar�ts�tok el innen. Rontja az �sszk�pet.

 

Majd dupl�n klikkelt a Shent�l �rkezett �zenetre. Figyelmesen olvasta, majd a v�g�n gonoszs�got �s kegyetlens�get t�kr�z� szeme a hirtelen felismer�s f�ny�vel villant meg. M�g vetett egy utols� sz�nalmas pillant�st Ming hull�j�ra. Egy t�l�k t�bb 10 kilom�terre l�v� ember jobb megold�st javasolt, mint aki k�zvetlen�l mellette dolgozott. Ming val�ban haszn�lhatatlannak �s �rt�ktelennek bizonyult �s mag�ban megjegyezte, j� v�laszt�s volt, a meg�l�se mellett d�nteni. Shen �tlete nagy teljes�tm�ny volt a f�rfi eddig ismeretes szellemi k�pess�geihez m�rten �s YingJie meg�llap�totta, hogy ennek az inform�ci�nak a birtok�ban m�r sokkal k�nnyebb dolga lesz, ha meg akarja szerezni a chipet. Szinte gyerekj�t�k. Sejtelmesen elvigyorodott, mik�zben a mobiltelefonj��rt ny�lt �s t�rcs�zta a sz�mot. P�r m�sodpercig csak a telefon egyenletes s�pol�s�t hallotta, majd egy kellemesen m�lyen zeng� hang sz�lalt meg.

 

- Tess�k?