Chapter 2

  2008.01.31. 15:46

2. Fejezet: Tan�cstalans�g

 

 

Ruki valami furcsa hangra kelt. Ismerte ezt, csak azt nem tudta, mit is keres ez a hang n�la. Hogyan ker�lt ide? Pl�ne ilyen kor�n reggel? Meg egy�ltal�n… Szem�lyes szf�r�r�l ez m�g nem hallott sosem? De a mondat megism�tl�d�tt. Ahogy Ruki �berebb lett, r�j�tt, hogy Kainak nincs is torz�tott g�phangja. Akkor…?

 

- Ruki chaaan! Ohayou, �bredj, reggel van! – �s a mondat, amint v�get �rt, kezd�d�tt el�lr�l.

 

- Kai, fogdm�be… - d�rm�gte Ruki f�radts�gt�l m�ly hangon. �m Kai, mintha meg se hallotta volna, folytatta. Ahogy Ruki v�gre felemelte a fej�t �s kinyitotta szemeit, l�tta, hogy a szoba tot�l �res k�r�l�tte. Csak a telefonj�nak a kijelz�je villog �s a g�phang onnan j�n, mint egy szalag, amit v�gtelenszer j�tszik le a mobil. Arra is r�j�tt, hogy a telefonnak hi�ba mondja, hogy ugyan kussoljon m�r hajnali 8kor, az nem fogja megtenni. Durc�s morran�ssal m�szott ki az �gyb�l, kinyomva Kai lassan �r�letbe kerget� hangj�t.

 

Halv�nyan eml�kezett r�, hogy a dobos el�z� nap babr�lta a telefonj�t, val�sz�n�leg akkor besz�lt r� a k�sz�l�kre �s akkor �ll�totta be Ruki �breszt��r�j�t is. Megfojtom, ha be�rek, d�h�ng�tt mag�ban az �nekes, majd a szekr�ny�hez ballagott �s kom�tosan kivett bel�le egy hossz�, fekete farmert �s egy v�r�s, „fuck off” felirat� p�l�t. Az ajt�n�l m�g a nyak�ba vetette elmaradhatatlan s�l�t �s napszem�veg�t, majd kil�pett a 10 fokos leveg�re.

 

Azonnal visszarohant egy pul�ver�rt �s m�g egy sapk�t is a fej�be nyomott, nehogy k�sz�letlen�l �rje a hideg, mint 2 perce. M�g egy pillant�st vetett mag�ra a t�k�rben, majd �jb�l elindult.

 

A metr�r�l persze megint szerencs�sen esz�be jutott a tegnapi kis incidense Reitaval. Gyomra bukfencet vetett �s �jb�l nem volt k�pes elterelni gondolatait a t�m�r�l, miszerint, mi van, ha Reita meleg? Azt�n persze esz�be jutott saj�t maga is, ahogyan v�gigm�rte a basszusgit�rost. Lehet, hogy � m�g gyan�sabb is, mint a sz�ke? Lehet, hogy m�ris buzi lett? Honnan lehet azt tudni? Van valami t�nete? K�ts�gbeesetten n�zett a metr� ablak�veg�re, amin l�tta saj�t s�padt t�k�rk�p�t, �m semmilyen jel nem utalt arra, hogy meleg lenne. Ez kicsit megnyugtatta.

 

3 meg�ll� ut�n lesz�llt �s nagyot ny�jt�zva l�pett ki a friss�t�en h�v�s leveg�re. R��r�sen s�t�lgatott, hab�r m�r csak 10 perc volt h�tra a megbesz�lt f�l 9ig, de ez nem zavarta. Megszokhatt�k m�r, hogy szinte mindig az utols� pillanatban esik be. V�g�l m�giscsak �t perccel a hat�rid� el�tt �rkezett meg �s ennek �r�m�re ledobta mag�t egy sz�kre �s r�gy�jtott. Esz�be jutott, hogy reggel �ta m�g egyetlen sz�l cigit sem sz�vott �s most itt az ideje p�tolni ezt a nikotinbeli hi�nyoss�g�t.

 

Nem sokkal k�s�bb bel�pett Aoi is, Kaival �s Uruhaval a nyom�ban. Ruki feln�zett r�juk, tekintet�vel azonnal a fekete haj� dobost kereste. Elnyomta a cigij�t, elvigyorodott, majd felt�p�szkodott �s ny�jt�zkodott egyet. Ek�zben le sem v�ve szem�t Kair�l, aki most, hogy �szrevette, az �nekes bel�p�se �ta figyeli �t, zavartan elpirult �s les�t�tte szemeit. Ruki leeresztette karjait, �s tov�bb fix�rozta Kait, aki zavar�ban elkezdte tekergetni a gy�r�it.

 

- Kai chan – sz�lt Ruki olyan kedves hangon, hogy a dobos tudta, ennek m�r nem lesz j� v�ge. Ha Ruki valamit �gy kezd, akkor ideges. M�gpedig r�. K�nos… - Tudod, mire �bredtem ma reggel? – k�rdezte Ruki m�g mindig h�tborzongat�an m�zes-m�zas hangon. Kai erre nagyot nyelt, ugyanis esz�be jutott, mire is c�loz a barna �nekes. Kai m�g jobban elpirult �s most m�r t�rdelte az ujjait, als� ajk�ba harapott, de tov�bbra sem n�zett Rukira. – A te hangodra keltem, pedig nem volt�l a szob�mban. Nem tudod, hogyan lehets�ges ez?

 

- Hallucin�lt�l Ruki kun? – vetette k�zbe vigyorogva Aoi, de Ruki egyetlen vill�mokat sz�r� pillant�s�val bel� fojtotta a sz�t. Aoi ezek ut�n m�r csak azt pr�b�lta megakad�lyozni az �kl�vel, nehogy kirobbanjon bel�le a r�h�g�s.

 

- Etoo, Ruki kun, ne haragudj, �n csak… csak j�t akartam, hogy id�ben �rj ma be �s csak vicc volt. Nagyon haragszol? – Kai most feln�zett r�, zavart�l kipirult arccal, fekete szemekkel, melyek most, mint az obszidi�n csillantak meg �s �szinte megb�n�s �lt kisfi�s arc�n. Az arc, ami a fot�z�sok alkalm�val mindig f�rfias, kem�ny �s hat�rozott, most bizonytalans�got �s bocs�natk�r�st sug�rzott. Ruki sz�ve hatalmasat dobbant, ahogy r�n�zett a dobosra �s ezzel a l�kettel egy meleg �ramlat pulz�lt v�gig az eg�sz test�n. Valami furcs�t �rzett, valami eg�szen m�s n�z�pontb�l l�tta a helyzetet, mint eddig. Am�g Kai nem n�zett r�, minden rendben volt, nyugodtan folytathatta volna szerencs�tlen f�rfi sz�vat�s�t, de valahogy m�r nem volt sz�ve hozz�. Kai olyan aranyosan n�zett a s�t�t szemeivel, amikbe itt-ott belehullottak kusza, holl�fekete tincsei. M�r nem akarta befejezni, amit elkezdett. Olyan �des, gondolta. J�zusom, mik jutnak eszembe?! Ez Reita hib�ja…

 

- Nem haragszom – mondta v�g�l v�gtelen zavar�ban Ruki. Megint verejt�kezni kezdett, nem tudta, mit csin�ljon, csak �llt egyik l�b�r�l a m�sikra �s csak b�multa Kait.

 

Azt�n tekintete �tsiklott k�t m�sik t�rs�ra is. Uruha mostani sz�ke haja aranysz�nben csillogott az ablakon bek�sz�n� napf�nyben, �s megcsillogtatta a git�ros barna szemeit is. Uruha �pp r�nevetett Aoira, aki viszont Rukin r�h�g�tt �s a viselked�s�ben be�llt hirtelen fordulaton. Uruha ajkai… Ruki nagyot nyelt. Eszm�letlen gy�ny�r� ajkai voltak a git�rosnak. Ha nem jutott volna gyorsan esz�be, hol is van, val�sz�n�leg f�l perc m�lva m�r a saj�tj�t sim�totta volna a h�vogat�an csillog� ajkakra. De azt�n szeme tov�bb futott lefel�, szem�gyre v�ve a f�rfi meztelen mellkas�t, de abb�l csak annyit, amennyit a p�l�ja l�tni engedett. �gy, teljes eg�sz�ben, Uruha v�gtelen�l vonz� volt.

A k�vetkez� pillanatban m�r Aoit m�regette, a titokzatos s�t�t szemeket, amik cinkosan villantak Kaira, azt�n lejjebb, a sz�j�ra �s az ajk�ba f�rt karik�ra. Rukinak ism�t nagy �nuralmat kellett gyakorolnia saj�t maga felett, ha nem akart mindenkit megbotr�nkoztatni maga k�r�l. Aoi v�ll�r�l lecs�szott a p�l�ja, ahogy Kainak magyar�zott �s Ruki majdnem hanyatt v�g�dott a l�tv�nyra. B�rmennyire is j�l tudta, milyen a f�rfi fels� n�lk�l, most, hogy m�s megk�zel�t�sb�l n�zte a dolgokat, eg�szen elt�r� volt a reakci�ja is. Aoi leveg�ben gesztikul�l� kez�re esett a pillant�sa. Azokra a hossz�, v�kony, git�rj�t�kt�l f�rge ujjakra…

J�zusom, mindig ennyi j� pasival voltam k�r�lv�ve, vagy csak �n voltam vak?! Soha… Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is �rdekelni fognak… De t�vedtem. Brut�lisan nagyot.

 

Ny�lt az ajt� �s Ruki f�jdalmasan felny�g�tt. M�r csak Reita hi�nyzott neki. A legvonz�bb a n�gy t�rsa k�z�l. Aki miatt mindezt �t kellett gondolnia, �s aki miatt minderre r� kellett j�nnie. Hogy nem csak a n�k �rdeklik. �s, ha jobban belegondolt… Egy�ltal�n nem a n�k �rdeklik. Uramisten, mikor is jutottam el id�ig?! Gyorsan, meg kell szabadulni az ilyen gondolatokt�l, el kell felejteni mindent.

 

- Ohayou, Ruki kun. K�sz�n�m a te�t, finom volt. – mosolyodott el a basszusgit�ros. Ruki k�pni-nyelni nem tudott. Csak �llt megbabon�zva, mint aki egy angyalt pillantott meg lesz�llni az �gb�l �s gl�ri�t l�tott ragyogni Reita sz�ke tincsei f�l�tt.

 

- J-jobban vagy m�r Rei kun? – k�rdezte, ugyanis ez volt az egyetlen �pk�zl�b mondat, amit siker�lt kipr�selnie mag�b�l.

 

- Igen, k�sz�n�m. De �gy l�tom, ma nem �n vagyok az, aki pihen�sre szorulna. – jegyezte meg egy tipikus Reita-f�le r�kavigyort villantva az �nekes fel�. „Istenem, mi�ta nem vagyok immunis egy ilyen mosolyra?!”, d�h�ng�tt gondolataiban Ruki. „Sz�zszor l�ttam m�r, most m�gis sokkal er�teljesebb hat�sa van, mint b�rmikor. Mi�rt?”

 

- Nem aludtam j�l. – z�rta le egyszer�en az �nekes.

 

- Ruki kun valamit titkol. Nem stimmel vele valami. – mondta Uruha, mik�zben fel�llt Aoi mell�l, hogy k�zelebbr�l megszeml�lhesse a chibit*. Feltehet�leg valami betegs�g ut�n nyomozott rajta.

 

- Nem titkolok semmit – v�gta r� Ruki t�l gyorsan �s t�l k�ts�gbeesett hangon.

 

- Ruki kun, mi a baj, nek�nk elmondhatod, meghallgatunk. – fordult hozz� m�g kicsit �vatosan, de vigasztal� sz�nd�kkal Kai is. Ruki f�jt egyet. „M�gis, mit k�ne mondanom?! Bocsi, de �gy n�z ki, buzi lettem?! Tutira kir�h�gn�nek, vagy megut�ln�nak, �s nekem egyikre sincsen sz�ks�gem.”

 

- Csak f�radt vagyok, ennyi az eg�sz. – vonta meg a v�ll�t, annyi lazas�got t�ve a mozdulatba, amennyit csak tudott.

 

- L�tod, Kai kun, ez miattad van! Ha nem �ll�tod be Ruki kun �breszt��r�j�t, akkor k�b� most j�nne be, hogy „ugye nem k�stem sokat?”, �s mindenki vigyorogva v�laszoln�, hogy „nem, dehogy, csak negyed �r�t” �s akkor Ruki kun az �r�ra n�zne, azt�n r�nk �s megsz�lalna, hogy „az nem id�” �s elkezden�nk a pr�b�t. Ehelyett, felkelt m�r hajnalok hajnal�n �s be fog aludni �nekl�s k�zben �s szart se fog �rni a pr�ba – mondta Aoi, de hangj�ban nyoma sem volt haragnak, csak a humoros ir�nia csengett ki bel�le.

 

- Nyugi, Aoi kun, nem Kai kun a hib�s. – mondta Ruki meggy�z� arcot v�gva. Aoinak leesett az �lla. Mi�ta veszi komolyan Ruki, mikor h�ly�skedik? �s mi�ta szok�sa megv�deni Kait? Itt valami t�nyleg nem stimmel. Ez nem a r�gi Ruki. J�l mondta Uruha, t�nyleg van valami titka.

 

- De, sajn�lom Ruki kun, �n csak j�t akartam. – motyogta Kai lehajtott fejjel.

 

- J�zusom, ne csin�ljatok m�r ekkora �gyet ebb�l! – fakadt ki Ruki. – Kai kunnak semmi k�ze nincsen ahhoz, hogy �n most f�radt vagyok. Ez csak az �n hib�m. Pont. – adott nyomat�kot szavainak. Azt�n vetett egy oldalpillant�st Reitara. Azt hitte, k�pr�zik a szeme. A basszusgit�ros vigyorgott. �s �r�. Olyan volt a mosolya, mintha mindenr�l tudna, mintha belel�tna Ruki fej�be, mintha a gondolatai csak tele�rt lapok lenn�nek egy k�nyvben. Ruki �rezte mag�n t�rsa l�lekbel�t� sz�rk�sk�k szemeit �s ez fenem�d nyugtalan�totta, frusztr�lta.

 

A pr�ba ut�n Ruki kell�en lestrap�ltnak �rezte mag�t ahhoz, hogy egyenesen hazamenjen �s led�lj�n aludni, feltehet�leg fel sem kelni addig, am�g valaki r� nem t�ri az ajt�t. M�r indult volna a metr��llom�shoz, ahol �rezte, hogy be fog aludni a szerelv�nyen, �s nagyj�b�l 10 meg�ll�val k�s�bb fog fel�bredni, Reita olyat mondott, aminek senki nem tudott ellen�llni.

 

- Kocsival j�ttem. Kit vigyek haza? – term�szetesen mind a n�gy t�rsa egy emberk�nt jelentkezett, hogy �k milyen f�radtak �s mennyire f�j minden tagjuk �s hasonl�.

 

Reita be�lt a vol�n m�g�, Ruki pedig kijelentette, hogy nem fog h�tul nyomorogni, mikor � hullaf�radt �s k�nyelemre van sz�ks�ge, �gyhogy a szenved�st meghagyta a k�t git�rosnak �s a dobosnak. A szenved�s legink�bb Kait �rintette, aki ellen pedig �jabb �s �jabb csikiz� �s b�k�d� t�mad�sokat vittek be, amin a m�sik kett� nagyon j�l sz�rakozott, mire Kai a v�g�re m�r k�nnyezve nevetett.

 

A leghamarabb Kai lak�s�hoz �rtek el. A dobos megk�nnyebb�lten fell�legzett �s kiugrott a kocsib�l, mindenf�le visszatart� hadm�veletet megel�zve. H�l�lkodott egy sort Reitanak, azt�n elk�sz�nt mindenkit�l �s besietett a h�zba. A k�vetkez� meg�ll� Aoi h�za volt, amit az Uruha� k�vetett. Mondanom se kell, Ruki m�r a m�sodik perc ut�n b�k�sen aludt, mik�zben t�rsai Kait szek�rozt�k, Reita pedig vezetett.

 

V�g�l meg�rkeztek Ruki lak�s�hoz is. Reita f�kezett �s az �nekesre pillantott. Ruki, fej�t az ablak hideg �veg�nek t�masztva aludt, olyan kisimult von�sokkal, mint egy gyermek.

 

- Ruki kun… - suttogta Reita. Semmi v�lasz. Rukinak m�g csak meg se rebbent a szeme. – Oi, Ruki kun – mondta valamivel hangosabban Reita. De Ruki m�g mindig nem reag�lt. �gy l�tszott, az alv�ssal egy�tt, Ruki felveszi az ideiglenes s�kets�g jegyeit is. – Moo Ruki kun…! – mondta ez�ttal m�r kicsit emelt hangon Reita, de semmi haszna nem volt. Ruki f�le mellett egy �gy�t is el lehetett volna s�tni, a f�rfi b�k�sen a m�sik oldal�ra fordult volna �s aludt volna tov�bb. – Jaj, Ruki kun, mennyi gondot okozol te nekem… - s�hajtott Reita, mik�zben kisz�llt a kocsib�l �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Ha azt hitte, ezzel b�rmit is el�r, t�vednie kellett. Ruki rezzen�stelen arccal aludt tov�bb. Reita �vatosan kinyitotta a Ruki ajtaj�t. Bal karj�t az �nekes h�ta m�g� cs�sztatta, jobbj�val pedig a t�rdhajlat�n�l emelte meg. Kih�zta a fej�t a kocsib�l, majd Rukit teljesen az �l�be vette, �s szorosan tartotta, nehogy leessen. „Az lenne csak az igaz�n ciki…”. Ruki �lm�ban ficergett egy kicsit, azt�n arc�t belef�rta Reita p�l�j�ba, belemosolyogva a basszusgit�ros mellkas�ba.

 

- Sz�val, m�gsem alszol, mi? – k�rdezte vigyorogva Reita, de negat�v v�laszt kapott. Vagyishogy semmilyet. Ugyanis Ruki aludt. M�g mindig. Egy ideig Reita vacill�lt, vajon Ruki csak t�l j� sz�n�sz-e, de egyenletes szuszog�sa v�g�l meggy�zte.

Reita meg�llap�totta, hogy Ruki nem is olyan neh�z, eg�szen k�nny� cipelni, mikor oda�rt a bej�rati ajt� el� �s konstat�lta, hogy neki bizony nincsen kulcsa Ruki lak�s�hoz. K�ts�gbeesetten n�zett v�gig az �nekesen, vajon valamelyik zseb�b�l kikandik�l-e a kulcsa �s v�g�l megakadt a szeme a sz�ke nadr�gzseb�n. „Ez eddig ok�. De hogy a fen�be’ vegyem ki onnan?! Ruki kun, nem k�nny�ted meg a dolgomat…” Reita felh�zta jobb t�rd�t, kih�zta kez�t Ruki l�bai al�l, �s jobb h�j�n r��ltette t�rs�t a t�rd�re. Alig akarta elhinni, hogy Ruki m�g erre sem �bredt fel, de a lehetetlen megt�rt�nt. A f�rfi m�g mindig ugyanolyan b�k�sen b�jt hozz�, mint eddig. Reita �vatosan ki�gyeskedte a kulcsot az �nekes zseb�b�l �s sikeresen kinyitotta az ajt�t, miut�n a megfelel� kulcsot is siker�lt eltal�lnia.

A kulcscsom�t visszatette Ruki zseb�be, majd �jb�l felnyal�bolta t�rs�t �s l�b�val bel�kte az ajt�t. Nem foglalkozott most azzal, hogy levegye a cip�j�t, fell�pett a nappaliba �s lefektette Rukit a v�r�s kanap�ra. Ruki kicsit �sszeg�mb�ly�d�tt, ahogy meg�rezte Reita testmeleg�nek hi�ny�t �s a basszusgit�ros erre akaratlanul is elmosolyodott. Kisim�tott egy rakonc�tlan tincset Ruki arc�b�l, mire kellemes borzong�s futott v�gig az �nekesen. „Milyen aranyos… Kis chibi…” Reita le sem tudta t�r�lni arc�r�l a mosolyt. M�g hagyott egy cetlit Rukinak, de azt�n �gy �rezte, nem kell itt maradnia, t�rsa m�r boldogul n�lk�le is.

 

Ruki az �jszaka k�zep�n riadt fel. K�r�l�tte minden s�t�t volt, ami egy pillanatra r�m�lettel t�lt�tte el, de ahogy jobban sz�tn�zett, l�tta, hogy otthon van. Halv�nyan eml�kezett a nap esem�nyeire, hogy pr�b�n volt, hogy be�lt Reita kocsij�ba, ott el is aludt, de onnant�l kezdve fekete folt g�tolta a mem�ri�j�t. „Ha elaludtam, hogyan ker�ltem ide? A cip�t m�rt nem vettem le? M�rt nem �lt�ztem �t? Mi�rt nem eml�kszem r�, hogyan j�ttem be a saj�t lak�somba?!”. Lassan fel�lt �s l�mpa ut�n ny�lt. K�zvetlen�l ezut�n m�g fekt�ben ler�gta mag�r�l a cip�j�t, let�pte a nyak�r�l a s�lat, letette az asztalra a napszem�veg�t, hogy ezut�n felkeljen �s r�gt�n ut�na hanyatt is v�g�djon. Megcs�szott valamin. „De mi a j� francon?! Nem hagytam sz�t semmit, mikor elj�ttem itthonr�l.” Megd�rzs�lte sajg� fej�t �s a padl�ra meresztette a szem�t, ugyan min is cs�szott el. Egy cetlin. „�ri�si…Most ehhez ink�bb nem f�zn�k t�bb komment�rt…”. Felemelte a pap�rlapot �s Reita �r�s�t ismerte fel a macskakapar�s jelleg� sz�ps�ggel megform�lt jelekben.

 

Miut�n Ruki elolvasta az �zenetet, els� dolga volt azonnal elpirulni. Reita becipelte? De h�t hogyan? Az…? Az �l�ben…? Na j�, ez most m�r kezd nagyon r�m�lom-form�ci�t �lteni. Valamit tenni kell, de mit? Ezen k�v�l ott volt m�g Reita elejtett mondata, amiben „lechibizte”, �s ha ez meg nem lenne el�g, m�g kawaii jelz�vel is illette. Rukiban egyszerre forrt az indulat �s egyszerre csillant fel a rem�ny. Lehet, hogy nem is olyan megk�zel�thetetlen Reita, mint amennyire annak t�nik?

---

Csak a biztons�g kedv��rt:

*apr�s�g

**aranyos, �des