Chapter 5

  2008.04.01. 20:21

5. Fejezet : Aj�nd�k

 

 

 

Kai t�tov�zott egy kicsit, azt�n becsengetett Uruhahoz. Kiss� idegesen �llt az ajt� el�tt, nem tudta, mire is sz�m�tson. Azt�n egy sz�ke fej jelent meg az ajt�ban, sz�les vigyorral az arc�n.

 

- �rt�kelem, hogy ilyen gyors vagy, Kai chan. Csak nem tettelek k�v�ncsiv�? – k�rdezte cseppnyi kih�v�ssal a hangj�ban Uruha, azt�n elnevette mag�t. – Gyere be. – majd megragadta Kait a karj�n�l �s ber�ntotta a h�zba.

 

Kai leh�zta a cip�it, majd beledugta l�bait a m�r kik�sz�tett papucsba*, hogy azt�n fell�pjen a lak�sba. Alig volt ideje felocs�dni, Uruha m�r r�ngatta is tov�bb, mintha az �lete f�ggne ett�l a tev�kenys�gt�l. A nappaliban ott �llt a marad�k h�rom tag, Rukit k�zrefogta Aoi �s Reita, �s az �nekes a kez�ben egy nagy csokitort�t tartott.

 

- Tanjoubi omedetou**, Kai chaaaan! – ki�ltott�k egyszerre, �s mind vigyorogva n�ztek a megh�kkent dobosra.

 

Azt�n Kainak is esz�be jutott. Ma okt�ber 28-a van. Azaz pont ma 26 �ves. �s ez kiment a fej�b�l. �m l�tsz�lag t�rsai �szben tartott�k ezt a d�tumot, majd egyeztettek �s Uruhan�l �sszej�ttek, hogy felk�sz�nts�k. Kai h�l�san elmosolyodott.

 

- K�sz�n�m sz�pen – mondta bar�tainak, mik�zben f�lig �rt a sz�ja.

 

- Nee, Kai chan, a gyerty�kat el sem f�jod? – k�rdezte Ruki, akinek a kez�ben a torta volt �s r�m�lten kellett meg�llap�tania, hogy imm�r csak millim�terek maradtak a sz�nes gyerty�kb�l. Kai k�zelebb l�pett �s v�gign�zett a sok kis f�nyponton. Sz�v�t melegs�g j�rta �t �s �gy �rezte, enn�l jobb bar�tokat sosem k�v�nhatott volna mag�nak. Azt�n �sszeszor�totta a szemeit �s elf�jta a l�ngocsk�kat.

 

- �s ez t�nyleg 26 gyertya? – k�rdezte.

 

- Amennyiben Uruha kun nem cseszte el a sz�mol�st, igen – v�gta r� Ruki, mik�zben ujj�val lecsent egy kis csokihabot a tort�r�l, hogy els�k�nt �zlelhesse meg. – Hmm, finom – mondta egy �nel�g�lt vigyorral megtoldva cselekedet�t.

 

- Oi, Ruki chan, Kai chan� a torta, nem pedig a tied, �gyhogy legy�l sz�ves nem belepof�tlankodni! – v�gta r� Uruha, mint egy v�laszk�ppen a besz�l�sra, majd nyelvet �lt�tt az �nekesre. Ruki tov�bb vigyorgott, tudta, mikor kell komolyan venni Uruhat �s mikor nem. �s most nem kellett…

 

- Ne bomolj m�r, Uruha chaaan… - mondta enyh�n affekt�lva Ruki. – Csak egy kicsit nyalintottam abb�l a tort�b�l… - ny�vogta, mik�zben a sz�ke git�ros kivette a kez�b�l az �dess�get.

 

- Tudod, mit nyalints�l legk�zelebb… - v�gott vissza Uruha, de azt m�r nem l�tta, ahogy Ruki �s Reita lopva egym�sra kacsintottak. Azt�n Kaihoz fordult �s a kez�be nyomott egy k�st a tort�ja mell�.

 

- Kit k�ne meg�ln�m? – n�zett a fegyverre Kai zavartan. Azonnal kirobbant k�r�l�tte a nevet�s.

 

- K�s n�lk�l is meg�lsz minket, ha �gy folytatod, Kai chan – mondta k�t nevet�s k�z�tt Aoi.

 

V�g�l Kai ink�bb felv�gta a tort�t �s kiosztott mindenkinek egy-egy szeletet, majd mindannyian le�ltek az asztal k�r� �s nevetg�lve, besz�lgetve t�ntett�k el az �dess�get. A hangulat nagyon j�ra sikeredett, �s ami nagy sz� volt, mindezt k�pesek voltak alkohol n�lk�l el�rni. Kai boldog volt, hogy mindenki ennyire t�r�d�tt vele, csak n�ha facsarodott el egy picit a sz�ve, mikor tekintete Rukira t�vedt. Tudta, hogy az �nekes, aki mindig, �jra �s �jra mag�hoz vonzza a pillant�s�t, soha nem lehet az �v�. Soha nem �rintheti meg �gy, ahogyan azt � szeretn�, sohasem simogathatja meg a b�rsonyos b�rt, soha nem cs�kolhatja meg. Lassan a s�r�s kezdte ker�lgetni, pedig r� kellett d�bbennie, � egy 26 �ves, feln�tt, �rtelmes ember, aki most m�gis azon em�szti mag�t, hogy egy vele azonos nem� (!) nem szereti viszont. Abban a pillanatban nagyon gy�l�lte a gyerekes viselked�s�t, a ragaszkod�s�t olyan dolgokhoz, amiknek igaz�b�l soha nem volt se �rtelm�k, se j�v�j�k. Ez a Ruki-szerelem is halva sz�letett �rzelem volt.

 

Kai volt m�r szerelmes ahhoz, hogy tudja, ha nem vigy�z, most is k�nnyen megeshet vele. Nem akarta azzal k�nozni saj�t mag�t, hogy h�napokon vagy ne adj Isten, �veken kereszt�l �gy kelljen Rukira n�znie, hogy �rzi azt a m�rhetetlen csal�dotts�got �s szomor�s�got, ami most is megsz�llta egy�bk�nt vid�m lelk�t. Fej�t lehajtotta, a sz�csata, ami most Aoi �s Uruha k�z�tt folyt, m�r r�g nem jutott el a tudat�ig. Csak Rukira tudott gondolni, az alkalmank�nt kett�s szem�lyis�get mutat�, n�ha mogorva, �m legt�bbsz�r mosolyg�s chibire, aki most is itt �lt, vele szemben.

 

Kai k�ptelen volt tov�bb egy helyben maradni. Fel�llt, eln�z�st k�rt, majd elindult a mosd� fel�. J�rt m�r el�gszer Uruhan�l, ahhoz, hogy tudja, merre kell mennie. Ahogy bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, le�lt a hideg csemp�re �s arc�t a tenyer�be temette. Nem akarta elhinni, hogy mindez ekkora hat�st gyakorol majd r�. Hogy ennyire nem fog tudni szabadulni ett�l az �rz�st�l, hogy az majd ennyire elhatalmasodik rajta. B�rmennyire is pr�b�lt ellen�llni, m�g z�rt szemh�jain kereszt�l is csak egy arc r�mlett fel el�tte. Lassan kezdett megijedni saj�t mag�t�l, �nn�n �rz�seit�l, �gy �rezte, b�n�s, amiket gondol, amilyen �rzelmek elszabadulni l�tszanak benne. S, ha ez m�g nem lenne el�g, sz�ve b�nata lassan megfert�zte az elm�j�t is, nem hagyva es�lyt r�, hogy �tgondoljon mindent, �gy, mint ahogyan azt elv�rta volna mag�t�l, gondolatainak foly�s�t megg�tolta egy mosoly, egy illat, egy pillant�s, vagy valami, ami �ppen az �nekessel kapcsolatban esz�be jutott.

 

Idegesen t�rt s�t�t tincsei k�z�, a mozdulat erej�vel pr�b�lva levezetni a fesz�lts�get, mindhi�ba. V�ge, elveszett. Nem, �ssze kell szednie mag�t, legal�bb ezt az est�t v�gig kell csin�lnia norm�lisan, ha m�r bar�tai ennyire gondoltak r�, �s Kai nem akart nekik csal�d�st okozni. Felt�p�szkodott a padl�r�l, majd a csaphoz s�t�lt �s megnyitotta a hideg vizet. Kezeit a v�zsug�r al� tartotta, majd a r�z�dul� cseppekbe beletemette az arc�t. Azonnal felfriss�lt, gondolatai kiss� kitisztultak, j�kedve visszat�rni l�tszott. Ahogy r�n�zett a t�k�rk�p�re, akaratlanul is elmosolyodott. �s ez egy �szinte mosoly volt. Olyan igazi Kai-mosoly. �r�lt, hogy nem kell megj�tszania mag�t t�rsai el�tt, ha visszamegy hozz�juk. M�r �pp ny�lt volna a kilincs fel�, de az ajt� ekkor hirtelen lend�lettel kiny�lt �s egy agg�d� Ruki �llt a k�sz�b�n.

 

Kaiba azonnal visszat�rtek az el�bb m�r elt�nni l�tsz� �rz�sei. „Szuper, Ruki chan, mi a fen��rt j�tt�l pont te?”

 

- Kai chan, j�l vagy? S�padtnak t�nsz. Minden rendben? – k�rdezte Ruki.

 

- Persze, semmi bajom. – b�lintott Kai. Agy�ban v�gtelen gyorsas�ggal cik�ztak a gondolatok, k�t dolog k�z�tt vacill�lt �s azt m�rlegelte, vajon el�g b�tor-e ahhoz, hogy az egyiket megtegye.

 

- Agg�dtunk �rted, gyere most m�r vissza – mosolygott r� az �nekes, minek hat�s�ra, Kai l�bai majdnem felmondt�k a szolg�latot.

 

�gy �rezte mag�t, mint Hinata, aki szerelmes volt Narutoba, �s a fi� ak�rh�nyszor megsz�l�totta, Hinata el�jult. Valami hasonl� t�rt�nt most vele is. Ruki azonban �szn�l volt, �s m�g id�ben megt�masztotta a dobost, hogy az ne szenvedjen front�lis �tk�z�st a padl�val. Kai Rukira emelte s�t�ten csillog� szemeit, �s olyan szenved�en pillantott a m�sikra, hogy az szinte �nk�ntelen�l sim�tott v�gig Kai tincsein.

- Ruki chan… - kezdte elhal� hangon Kai. Ez az egy v�laszt�sa volt. Erre az egy lapra tett fel mindent. De nem �rdekelte.

 

- Tess�k – mondta az �nekes olyan l�gy hangon, amennyire csak tudta. Tudta �, hogy Kai �rzelemf�gg�, na de ennyire?! Honnan szerez ez az ember ennyi �rz�st, ez t�z embernek is sok, amennyi csak az � kis lelk�be �s sz�v�be van bez�rva.

 

- K�rhetek t�led valamit? – n�zett �jra Ruki szem�be.

 

- Hogyne, Kai chan, sz�linapod van, b�rmit – Ruki, ha akart volna, se tudott volna nemet mondani, ahogy belen�zett Kai szemeibe. Azok olyan m�lyen szippantott�k mag�ba a f�rfit, annyira megbabon�zta a fekete gy�m�nthoz hasonl� csillog�s, hogy m�r azt sem tudta hol van, mi�rt j�tt ide, csak az j�rt a fej�ben, hogy �jra azt akarja, hogy Kai nevessen. Hogy a r�gi Kait l�ssa, ne pedig ezt a szomor�, l�tsz�lag a vil�g �sszes gondj�t a v�ll�n cipel� f�rfit.

 

- Ruki chan… - kezdett bele Kai, majd elhallgatott egy pillanatra, lehajtotta a fej�t �s m�ly l�legzetet vett. Nem hitte volna, hogy ki fogja mondani. �s m�g csak alkohol sem volt benne. B�rmennyire is el akarta fojtani ezt a b�n�s, helytelen �rz�st, azzal, hogy Ruki bej�tt hozz�, sz�tz�zta minden rem�ny�t ezt a terv�t illet�en. Elhat�roz�sa imm�r v�gleges�lt benne, tudta, akkor is ki fogja mondani, ha az �sszes hangocska a fej�ben ez ellen ki�lt. De m�r nem figyelt ezekre a figyelmeztet�sekre. Valahol, lelke m�ly�n azt rem�lte, hogy t�rsa meg�rti �t. �s ez az icipici rem�nysug�r er�t adott neki, hogy �jb�l megsz�laljon. – Ruki chan…

 

Ruki k�rd�n meredt Kaira, aki most ism�t a szem�be n�zett. �gy gondolta, tudta, mit fog k�rni Kai, de ha gyan�ja beigazol�dna is, megtenn�. Ennyit meg�rdemel Kai. S�t, minden bizonnyal t�bbet is, de azt nem tudja neki megadni. Ruki f�jdalmasan s�hajtott egyet, ahogy Reitara gondolt.

 

- …cs�kolj meg. – ny�gte alig hallhat�an Kai, de Ruki tiszt�bban �rtette, mintha a dobos ki�ltotta volna ezt a k�t l�tsz�lag egyszer� sz�t. Az �nekesben m�r megfordult az im�nt, hogy Kai ilyesmire k�ri majd, de nem sz�m�tott r�, hogy a kimondott sz� ekkora hat�st tud gyakorolni r�, pl�ne azokb�l a sz�pen �velt ajkakb�l. Ruki szab�lyosan megremegett, ahogy Kai kiejtette a k�t var�zssz�t, de azt�n �szhez t�rt, vissza a jelenbe, �nmag�hoz, ism�telgetve mag�ban, hogy � Reitahoz tartozik, �s csak sajn�latb�l �rez ilyen m�sk�nt Kai ir�nt. Val�j�ban ez �gy is volt, de Ruki akkor ezt egy cseppnyivel t�bbnek �rezte.

 

- M�rmint… - kezdte Ruki. Tudta mag�r�l, hogy � nem igaz�n a szavak embere, �s ez a helyzet megint enyh�n zavarba hozta. – M�rmint rendesen? – k�rdezte. Tudta, hogy Kai �rteni fogja, hogy mire gondol. A dobos r�emelte k�nnyekt�l f�tyolos tekintet�t, majd b�lintott.

 

- Un.

 

Eltelt n�h�ny m�sodperc sz�tlanul, a leveg� fesz�lts�gt�l terhes v�rakoz�ssal volt megt�ltve, de azt�n Ruki megt�rte a var�zst �s arc�val egyre k�zel�tett Kai fel�. A dobos sz�ve majd kiugrott a hely�r�l megd�bben�s�ben. Soha, legmer�szebb �lm�ban sem hitte volna, hogy Ruki megteszi ezt. �s most m�gis. Itt volt t�le alig egy centire, az �nekes forr� lehelete az arc�t csiklandozta, mik�zben m�g l�tta, ahogy Ruki lehunyja a szemeit, miel�tt � is ugyan�gy tett volna.

 

�rezte, ahogyan l�ktet� ajkaihoz egy m�sik simul, ami legal�bb ugyanolyan forr� �s szenved�lyre �hez�, mint az �v� volt. Kai nem mozdult, nem akarta elrontani a pillanatot, amit m�r annyira v�rt, amir�l �lmodozott, ami szinte az �r�letbe kergette. �rezte, hogy ennyivel � nem fog megel�gedni, ez neki kev�s, � enn�l t�bbre v�gyik, �, enn�l sokkal t�bbre. De visszafogta kit�rni k�sz�l� �rz�seit. Szinte m�r v�rta azt a f�jdalmas pillanatot, mikor Ruki ajkai az �v�t�l elszakadnak, hogy r��bressz�k, ez semmi m�s, mint �n�m�t�s, �res ill�zi�, semmi t�bb. De nem ez t�rt�nt.

 

Kai arra lett figyelmes, hogy valami nedves �rinti el�bb a fels�, majd als� ajk�t, majd felpattant a szeme, mikor r�j�tt, mi is az. Ruki nyelve bej�rta az �rz�keny b�rt, hogy azt�n megtorpanjon egy pillanatra, bebocs�t�st k�rve Kai sz�j�ba, hogy lassan, v�gtelen�l �rz�kenyen �rintse meg saj�tj�val Kai nyelv�t �s �vatos, gyeng�d t�ncba h�vja azt. Kai nem �rtette, Ruki mi�rt teszi ezt, hiszen, amit k�rt, azt m�r r�ges-r�gen t�lsz�rnyalta, de nem ellenkezett.

 

Kezei lassan elindultak Ruki test�n lefel�, pr�b�lva eml�kezet�be sz�vni az �rint�s �rz�s�t, tudva, hogy egyetlen egyszer van r� lehet�s�ge: most. �s nem akarta elvesztegetni ezt az alkalmat. Mag�hoz h�zta az �nekest, aki szint�n �t�lelte Kait, megadva neki azt a biztons�g�rzetet, amire a dobos annyira v�gyott, �ppen t�le. De cs�kjuk ek�zben nem szakadt meg, egyre b�trabban �s egyre szenved�lyesebben kezdt�k el felfedezni a m�sikat, Ruki fokozatosan m�ly�tette kett�j�k k�z�tt ezt a kapcsolatot, nem �rz�kelve id�t �s teret, csak azt az egyvalakit, akit �ppen �lelt �s cs�kolt. Kai g�rcs�sen kapaszkodott t�rs�nak fels�j�be, pr�b�lva megtartani �t, megtartani az �rz�st, amit semmi m�shoz nem tudott hasonl�tani. Annyira m�s volt �t�lni, mint elk�pzelni, annyival f�ld�nt�libb �rz�s volt ez. Kai n�ha Rukira is �gy gondolt, mint egy f�ld�nt�li teremtm�nyre, egy olyan l�nyre, aki v�letlen�l pottyant le a f�ldre, mint a Pokol angyala, hogy megk�s�rtse �t �s elvegye a sz�v�t mind�r�kre.

 

Cs�kjuk mind csak m�lyebb �s hevesebb lett, Ruki m�r val�s�ggal marta Kai ajkait, nem b�rt betelni a f�rfi l�ny�vel, nem tudta mag�ba olvasztani mindazt az �rz�st, ami a m�sikban keringett, ak�rhogyan is pr�b�lta. Ha m�r ezt nem tudja el�rni, legal�bb Kait boldogg� akarta tenni, hogy a dobos �jra mosolyogjon, hogy a k�nnyei felsz�radjanak a szem�b�l �s �jra vid�ms�gt�l csillogjon a tekintete. Tudta, nem helyes, amit most tesz. Nem kellett senki v�lem�ny�t kik�rnie, tudta mag�t�l is, hogy legink�bb b�nnia k�ne, hogy belement ebbe a cs�kba. Most azonban, m�gsem tudta b�nni. Nem b�rt volna elszakadni egyk�nnyen Kait�l, aki olyan ragaszkod�ssal kapaszkodott bel�, mintha az �lete f�ggne ett�l a cs�kt�l. Ruki �gy �rezte, t�le f�gg Kai lelki egyens�lya, �s ez, mint hatalmas teher zuhant a tudat�ra. Nem akarta, hogy egy ember sorsa legyen a kez�ben, legink�bb az�rt nem, mert az � sz�ve m�r foglalt volt, hi�ba is cs�kol�zott itt �s most Kaival. Ez egy �rtatlan szenved�ly, egy heves gyeng�ds�g, amivel felvid�tani szeretn� a dobost. �s �rezte, Kai ezt pontosan tudja.

 

Maguk sem tudt�k mennyi id� m�lva, Kai v�g�l megszak�totta a cs�kot, majd zih�lva rogyott le ism�t a padl�ra. Ruki le�lt mell� �s �tkarolta. El akarta mondani neki. Meg akarta mondani, hogy ennek a cs�knak csak egy cs�knak kell maradnia, nem lehet t�bb ennyin�l semmik�ppen. De m�g miel�tt megsz�lalhatott volna, Kai megel�zte.

 

- Sajn�lom Ruki chan. Nem kellett volna belemenned… - suttogta rekedtes hangon a dobos.

 

- Kai chan… - kezdte Ruki. – �szinte leszek, mert sokat jelentesz nekem �s mindenki m�snak is a band�ban. Szeretn�m, ha… ha ez ennyiben maradna. Tudod… - Ruki nyelt egyet, miel�tt Kai szem�be n�zett volna – Tudod, nekem van valakim.

Kai sz�ven �t�tte a kijelent�s, hab�r sz�m�tott m�r r�. M�gis, ameddig csak tudta, hitegette mag�t ennek az ellenkez�j�vel, most m�gis �sszes rem�nye ezernyi szil�nkra t�rt.

 

- �rtem. – felelte halkan.

 

- De… - folytatta Ruki. – azt akarom, hogy tudd, nem b�ntam meg ezt a cs�kot. Csak… csak nevess k�rlek megint. Szenved�s n�zni, mikor szomor� vagy, Kai chan – sim�totta meg a dobos arc�t kedvesen.

 

Kai megborzongott, ahogy az �nekes ujjai a b�r�hez �rtek. Sz�ve �jra fell�ngolt, ak�rcsak �rzelmei. Nem b�rt betelni Rukival, a f�rfi illat�val, �rint�s�vel, cs�kj�val. �jb�l ajkait akarta �rezni, a test�t �rinteni, v�gyott Rukira. Mindenn�l jobban. De visszafogta mag�t, nem tett semmit, csak �lt �s b�mult maga el�. Tudni akarta, ki az aki ki�rdemelte Ruki szerelm�t �s t�r�d�s�t. Tudni akarta, tal�n f�lt�kenys�gb�l, de nem sz�m�tott.

 

- Ruki chan… - tudta, hogy szemtelen lesz �s olyat fog k�rdezni, amihez semmi k�ze, de nem tudta megg�tolni mag�t a k�rd�s kiejt�s�ben. – kivel vagy egy�tt?

 

Ruki arc�t elfutotta a p�r �s les�t�tte a szemeit. Most meg k�ne mondania Kainak, hogy Reitaval van egy�tt? Nyelt egyet, de azt�n �gy d�nt�tt, hogy �szinte lesz, legyen ez b�rmennyire is k�nos k�s�bb. V�g�lis, itt volt az els� alkalom, ahol fel kellett v�llalnia t�rs�t, �s nem akarta azonnal el�rulni a basszusgit�rost.

 

- Reita kunnal. – v�laszolta.

 

Kai �gy �rezte, azonnal el�jul. Minden, minden, amit eddig olvasott, visszat�rt az eml�kezet�be, feler�s�tve a l�ktet�st, ami szinte megs�ket�tette, ott d�b�rg�tt a dobh�rty�j�ban olyan er�vel, hogy azt hitte, az hamarosan �tszakad. �rezte, ahogy arc�b�l kifut a v�r, �rezte, ahogy kezd els�t�t�lni el�tte a vil�g �s apr�, f�nyes pontok sokas�ga jelenik meg a szeme el�tt. Nem, ez nem lehet igaz, ez lehetetlen… Nem igaz, hogy mindez val�s�g… Kai nem akarta elhinni. A sz�ve most m�g jobban sajgott, mint eddig b�rmikor. K�nnyeket �rzett a szem�be gy�lni, de visszatartotta �ket. B�szke volt �s nem akart gyeng�nek l�tszani �ppen Ruki el�tt.

 

- �rtem – ny�gte ki nehezen.

 

- Sajn�lom, Kai chan – mondta �szint�n Ruki.

 

- Ne k�rj bocs�natot, hiszen nincs mi�rt. – mondta Kai, azzal egy er�tlen mosolyt var�zsolt az arc�ra. – Menj�nk vissza Uruha kun�koz. – majd n�h�ny pillanat m�lva hozz�tette. – Nem fogok senkinek sem sz�lni r�lad �s Rei kunr�l – mondta, majd kil�pett az ajt�n, nyom�ban Rukival.

 

- K�sz�n�m. – suttogta Ruki.

---

Csak a biztons�g kedv��rt:

 

*a jap�nokn�l az a szok�s, hogy a lak�sban papucsot hordanak, �s, hogy ez al�l a vend�g se legyen kiv�tel, neki is mindig adnak papucsot